Múltunk

Borsod-Abaúj-Zemplén 16 járásának 358 települése közül 17-nek nem volt érvényes címere, kettőnek pedig - Sálynak és Dédestapolcsánynak - heraldikai szempontból nem volt elfogadható jelképe. Eddig. Mostantól ugyanis történelmi múltjuk, közösségük érdemei is láthatóak a címertani szempontból is hiteles alkotásokon. Sorozatunk első részében 9 település új, ugyanakkor régmúltjában gyökerező címerét mutatjuk be.

„(…) a címer a nemességnek nem szükséges kelléke, hanem ékessége” – Werbőczy István szavaival köszöntötte az ünnepélyes címerátadón a megyei közgyűlés elnöke, Bánné dr. Gál Boglárka a települések vezetőit. – Egy település sem marad címer nélkül – ezt a fogadalmat tettük 2021 júliusában, és amit a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat megígér, azt be is tartja – hangsúlyozta az elnök tavaly decemberben. A címerek tervezésében Kovács Zsolt heraldikus vett részt, aki történelmi kutatómunkája után tett javaslatot a települések jelképrendszerének 21. századi, de heraldikailag és történetileg is megalapozott használatára. – E szimbólumok nem csupán kellékek, ahogyan Werbőczy is mondja, sokkal inkább ékességek, identitáserősítő jelképek – emelte ki az átadóünnepségen Bánné dr. Gál Boglárka elnök.

ALSÓGAGY

Első fennmaradt írásos említése 1256-ból való, Gogy néven. Királyi birtok volt, és a környező várak ellátását szolgálta. Hosszú ideig az Aba nemzetség birtokolta, a 15. században aztán a Gagyi, majd a Vendéghy családé lett. A 19. században a Fáy család birtokolta. Az Országos Levéltárban lelhető fel a község egykor használt pecsétnyomata, amely 1784-ből való, és egy stilizált madarat ábrázol. Az Aba nemzetséget és az egykori Abaúj vármegyéhez tartozást is jelképezi az álló, háromszögletű vörös katonai pajzs, melyet ezüst pólya oszt két részre. A pajzsot arany sólyom tölti ki, melynek csőrében gyűrű, szárnyán korona látható. Ez a régi pecsétnyomó stilizált madármotívumát és a Gagyi család címerállatát is jelképezi. A pajzson korona lebeg, amely utalás a királyi birtokra.

BALAJT

A településről az első okleveles említés 1263-ból való. Neve kezdetben Valacht, később Balajth, Balayt formában fordul elő. Urai kisebb-nagyobb megszakításokkal évszázadokon át a Balajtiak voltak. A címer központi eleme a község korábban használt pecsétnyomójáról való: az 1850-es pecséten egy hatalmas szőlőfürt látható szőlőmetsző késsel. Oromdísze a Balajti család címeréből átvett motívum, a stilizált virágtoboz. Mivel a községben mindig is sok nemesi család élt, ezért indokolt a teljes címer: a pajzs kiegészítői így a sisak fonattal, az oromdísz és a foszlány. 

BERET 

Beret nevét 1271-ben említették először az oklevelek, Bered formában. Legkorábbi, 19. századi pecsétnyomóján két férfialak látható, akiknek egyike villát tart a kezében. A község másik pecsétnyomata 1840-ből való, amelyen egy galamb szerepel olajággal. Ez utóbbi lett a címer központi eleme. Oromdísze pedig – a szablyát tartó vitéz – a község meghatározó nemesi családjának, a Berethieknek a címeréből való.

CSENYÉTE 

Csak a 14. század végén tettek említést először a helységről, más források szerint már 1243-ban. A település a Berczeli és a Csontos család tulajdonában is volt. A község egykor használt pecsétnyomata egy szőlőfürtöt és egy szőlőmetsző kést ábrázol. Ezt az ábrát évszázadokon keresztül használta a falu megkülönböztetésül. A községet egykor birtokló Csontos család címeréből átemelték a kürtöt a csillaggal az ezüst pólyára, mely egyedivé tette a címert. 

DÉDESTAPOLCSÁNY

Dédest 1221-ben említik először. 1254-ben már állt Dédeskő vára, melynek urai fellázadtak Károly Róbert ellen. A király elfoglalta a várat, amely innentől királyi tulajdonban állt. Dédes már mezőváros volt, amikor 1424-ben Luxemburgi Zsigmond második feleségének, Cillei Borbálának adományozta. A mai Dédestapolcsányt alkotó másik településrészt, Bántapolcsányt a 14. században említik először. A település a dédesi várhoz tartozott. Dédestapolcsány 1950-ben jött létre Dédes és Bántapolcsány összevonásával. A címer a község egykori pecsétjének ábráját idézi, és az önkormányzat jelentőségére, régi voltára utal. A címer ezen jelkép megtartásával tiszteleg az ősök emlékezete előtt is. A háromszögletű katonai pajzson arany színű oroszlán látható. Az ezüst várfal a községek életét mindig is meghatározó Dédes várát jelképezi. A pajzs felett arany háromlábú korona látható, melyet rubin, zafir és smaragd ékkövek díszítenek. A koronán szablyát tartó páncélos kar nyugszik.

FÁJ 

Fáj nevét 1243-ban említették először, Fayként. A Fáy család birtoka volt. A község egykor használt 1831-es pecsétnyomata egy klasszikus rajz, amelyen a Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek ábrázolása látható, ennek jelképét emelték a címerbe. A Fáy család címeréből átvették az ágaskodó lovat, mely a család címerén is oromdísz. A pajzson felhőn ülő arany Szentháromság attribútum lebeg, a sisakon arany koronából kinövő ágaskodó ezüst ló látható.

FELSŐGAGY 

A terület az őskor óta lakott. A honfoglalás után az Aba nemzetség birtoka volt. A középkorban bencés apátság is működött a faluban, amely korábban nem a mai helyén: egy hatalmas tűzvész és földrengés után költöztek lakói a jelenlegi településrészre. A község 1839-es pecsétnyomatán egy terebélyes fa mellett egy szökellő szarvas látható. Ez képezi a címer fő motívumát. A felső mezőbe került a szökellő szarvas, az alsó mezőbe a terebélyes fa, mely stilizált cserfa. Az oromdísz a Gagyi család címerállatára utal, amely egy, a csőrében gyűrűt tartó, szárnyán koronát viselő sólyom. 

HERNÁDPETRI 

A honfoglalás óta lakott település. Nevét az oklevelek 1234-ben említették először Gradna és Houl fia, Péter faluja – Garadnaként, majd 1295-ben Petry néven. 1406-ban is Fel, Garadna vagy Petri néven jelölték. Nevét az említett Péter nevű birtokosáról kaphatta. 1314-ben vármegyegyűlést is tartottak itt. A címer központi eleme a község korábban használt pecsétábráinak beemelése, a felhőből lenyúló szőlőfürtöt tartó kar, valamint a püspöki és keresztes botok, emellett pedig a pajzs alsó mezejében egy hullám-pólya jelképezi a Hernád folyót. A pajzson oromdísz gyanánt szökellő szarvas helyezkedik el. 

KISKINIZS

A település nevét az oklevelek 1245-ben említették először, Kenysként. A két Kinizs nevű falu, Kis- és Nagykinizs a Hernád folyó két oldalán alakult ki. Az egyik abaúji várbirtok, a másik a Kinizs nemzetség fészke volt, birtokosai a Kinizsi család tagjai voltak. A címerpajzson a Kinizsi címerből és egy korábbi pecsétnyomó ábrázolásából átvett kardot tartó ezüst páncélos kar lebeg. A pajzs heraldikai jobb felső sarkán arany alapon fekete sas látható. Korábban a Gyulatelke és a Szentjánoskinizs nevet viselte a település, így a fekete sas Szent János attribútuma. A pajzson arany korona fekszik, melyből vörös rák nő ki. A korona az egykori abaúji várbirtokra utal, a rák pedig a község egyik korábban használt pecsétábráján is megtalálható volt.