Heraldikai kalauz a vármegye történelméhez
Egy év alatt két könyv is megjelent Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegye Önkormányzata támogatásával, mindkettőben közös, hogy erősíti a vármegyei identitást, és jelentős szerepe van benne Kovács Zsolt heraldikusnak, aki több mint 28 éve foglalkozik címerekkel, címeres nemeslevelekkel.
- Két könyvet említettünk beszélgetésünk elején, az egyikben címerek vannak, a másikban pedig címeres nemesi levelek. Mi a különbség?
- A Nemesi címereslevelek Borsod vármegye levéltárából című könyv azoknak a nemesi családoknak az emlékét őrzi, amelyek szellemi és közéleti hagyatéka kitörölhetetlen lapjai a történelemkönyveknek. A 85 nemesi címereslevelet tartalmazó albumban előfordulnak az 1500-as vagy 1600-as évekből származók is. Ez tulajdonképpen Borsod Vármegye akkori nemesi családjainak és leszármazottjainak a tablója is egyben, s mint ilyen, maga a történelem. Az identitásunk is elsősorban múltunk ismeretén, megismertetésén nyugszik, ezért erősíti ez a kiadvány a vármegyei identitást.
- A másikban, a Szépséges jel pajzsodon címűben Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye 358 településének, valamint a Trianon előtti, egykori Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén vármegyék települési címerei és pecsétnyomatai kaptak helyet.
- Belelapozva akár azt is hihetnénk, hogy akkor itt minden településnek volt címere, de ez nem így van. Az mondható, hogy ma már minden vármegyei településünknek van heraldikailag szabályos, történelmileg hiteles címere. Ehhez az elmúlt években Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegye Önkormányzata anyagilag is hozzájárult, hogy akiknek még nem volt címere, annak legyen. Az utolsó 19 települési címert tavaly adtuk át a vármegyeháza dísztermében. Szükség volt erre, mivel a rendszerváltozásig a vármegyében csak néhány városnak volt címere, és ők sem használhatták eredeti jelképüket. Helyette az ipari és szocialista jelképeket erőszakolták rájuk. Majd 1990 után az egykori címerek újra használatba kerültek, és falvaink is választhattak maguknak jelképeket. A legtöbb esetben egykori pecsétnyomóikból kiindulva terveztem meg a heraldikailag szabályos, történelmileg hiteles, esztétikus címerüket, amelyben megje-lent a település hagyománya, történelmi és természeti értéke. S mint ilyen, megint csak fontos része identitásunknak, hiszen mindez megmutatja a település, összességében pedig vármegyénk egyediségét.
- Ebben a hatalmas munkában voltak társai?
- Igen, és ahogy a könyvek lapjain, úgy itt is szeretnék köszöntetet mondani alkotótársaimnak, így Kis Józsefnek, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Levéltár igazgatójának, Bodnár Tamásnak, a vármegyei levéltár főlevéltárosának, és dr. Tóth Péter egyetemi tanárnak, akinek többek között azt is köszönhetem, hogy elkezdtem történelmünket a heraldika felől megismerni. A vármegyében élőket pedig arra kérem, legyenek igen büszkék arra, hogy a magyarországi megyék közül nálunk a legteljesebb a múlt ezen irányú feldolgozása. Mert a címernek – ahogy a nemesi címeresleveleknek is –, igen fontos szerepe van a vármegyéhez tartozó települések önmeghatározásában, identitásának kialakításában, elmélyítésében, történelmük megismerésében. A régi korok névjegykártyái közvetítik a településhez tartozás érzését, segítenek egyéni és vármegyei identitásunk megtalálásában, ami szorosan összefonódik múltunkkal, történelmünkkel, a helyben élő emberekkel és családokkal, akik formálták, építették ezt a vármegyét, akik az itt élők érdekeit képviselték e hazában és azon kívül is.
