Az őrületbe és vissza

Az őrületbe és vissza
Hogyan legyünk úrrá az átmeneti elmebajon?

Korábban megfogadtam, igyekszem mellőzni, hogy a COVID-helyzetet kommentáljam. Most mégis úgy döntöttem, leírom a gondolataimat, az önvizsgálat tapasztalatit, mert szomorúan tapasztalom, hogy mi zajlik a betegséggel, aktuálisan pedig leginkább az oltással kapcsolatban hazánkban.

Félelem és bizonytalanság

Legutóbbi írásaimban sokszor megemlítésre került a félelem és a bizonytalanság. Úgy gondolom, ez két nagyon fontos kérdés, érzés, amit önmagunkban meg kell vizsgálnunk akkor, amikor a koronavírus-kérdésbe túlságosan bevonódunk.

Az én történetem

Iskolapéldaként megosztom az én történetemet.

Az én “valóságom”

A járvány kezdete óta úgy éreztem, hogy egész jól kezelem a helyzetet. Én is alkalmazom az Access Consciousness néhány eszközét, így azt választottam, hogy az én valóságomban nincs benne, hogy jómagam, vagy a szeretteim elkapják a betegséget. Emellett törekedtem arra, hogy kivegyem a részem a társadalmi felelősségvállalásból, és szolidaritásból – mert számomra ez természetes-, így betartottam az egészségvédelmet célzó jogszabályi előírásokat. A dolog működni látszott…

Az “oltás”

Aztán jött az oltás. Ezzel kapcsolatosan szintén volt véleményem, amit, ha kérdezték tőlem, másokkal is megosztottam, szigorúan kihangsúlyozva azt, hogy nem vagyok szakember, utoljára általános iskolában tanultam biológiát és kémiát, így pusztán a józan paraszti eszem diktálja a gondolataimat. És eljött a pillanat, amikor a józan paraszti eszem cserben hagyott néhány napra.

Spirituális körökben szárnyra kapott egy olyan nézőpont, hogy az oltás elvágja a szálat az ember teste és lelke között. Először azt mondtam “bullshit”, ez mekkora marhaság… De csak befészkelte a tudatomba magát valami. Nyugtalanná váltam és szorongtam. Kerestem az okát. Beszélgettem energiákkal és spiritualitással foglalkozó kollégákkal. És eljött az én időm. Eljött az a pont, ahol nekem is meg kellett küzdenem a félelemmel. Beszippantottak az információk.

Önvizsgálat

Utólag nem is értem, hogyan történt, azaz de, pontosan értem már, mert kőkemény önvizsgálatot tartottam. Azt kutattam, hogy hova is vihettek be találatot a hallottak. Szakzsargont használva, milyen “gombomra nyomtak rá”. Arra jutottam, hogy még mindig munkálkodik bennem a szeretteim elvesztésétől való félelem. Ezen kívül – mivel parapszichológiát is tanultam – tudatában vagyok bizonyos programozási technikáknak, amiket a saját bőrömön tapasztaltam. E tapasztalatom olyan sérülést okozott bennem, amit több évnyi kemény munkával tudtam csak magamból kidolgozni. Az önvizsgálat során rájöttem arra, hogy az sem mindegy, kitől hallom azt a bizonyos információt. Észrevettem, hogy azt, akinek a nézőpontja igazán hatott rám, egy kissé idealizáltam, így nagyon sokat számított, mit mond.

Kiút a “gödörből”

Az önvizsgálat mellett olyan emberek véleményét is kikértem, akik szakemberek a témában – gyógyszergyárban dolgozó vegyészmérnök, biológia-kémia szakos tanár-. Kissé ugyan megmosolyogtak, de kellő empátiával elmagyarázták, hogy pontosan milyen technológiával készülnek a piacon lévő oltóanyagok, milyen szigorú eljárási rendje van egy készítmény engedélyeztetésének, és milyen valós kockázatai lehetnek a vakcináknak.

Lassan a végére értem a három-négy napos becsavarodásomnak. Aztán szégyellni kezdtem magam, hogy hogy voltam képes ezt így “benyalni” – bocsánat a kifejezésért-. Azon kaptam magam, hogy dühös vagyok. Dühös vagyok, mert csalódtam magamban. Amellett, hogy igyekszem a saját hibáimmal kapcsolatosan is legalább olyan toleranciát tanúsítani, mint mások tévedéseivel szemben, sokszor elmesélem ezt a történetet – némi humorral fűszerezve – azoknak, akik szintén kissé túl szigorúak önmagukhoz.

A tanulság

A történetemből általam levont tanulságok az alábbiak:

A félelem alattomos jószág, ami többé-kevésbé mindannyiunkban ott fészkel, és támadásra kész. Az információk mennyisége és minősége által gerjesztett bizonytalanság melegágya annak, hogy megtalálja a gyenge pontunkat.

Ha szorongáson és levertségen kapjuk magunkat, vizsgáljuk meg, hogy az azt kiváltó helyzet milyen analógiákat mutat korábbi sérüléseinkkel.

Körültekintően bánjunk a ránk ömlesztett információkkal. Legyünk óvatosak a médiában és a közösségi felületeken olvasott/hallott tartalmakkal. Szelektáljunk tudásunknak, tapasztalatainknak és a józan paraszti logikájának segítségével. Szükség esetén forduljunk olyan emberekhez, akiknek az adott területen nagyobb kompetenciája van, és akikben megbízunk.

Addig folytassuk az önvizsgálatot, amíg számunkra valóban megnyugtató eredményre jutunk és visszanyerjük a belső békénket.

Ha hibáztunk, ne szégyelljük magunkat. Bárkivel megeshet. Ha úgy érezzük, hogy másnak is segít, osszuk meg bátran történetünket a környezetünkkel, és mondjuk el, milyen hasznunk származott végső soron az esetből.

Benkő Andrea

Web: www.balance-in-you.hu
E-mail cím: isz.integralcoaching@gmail.com

Képek forrása: Pixabay

Benkő Andrea
Szerző:
Benkő Andrea
Szólj hozzá Te is

1 hozzászólás

A cikk szerzője:

Benkő Andrea

Benkő Andrea

Integrál és tantrikus-taoista szemléletű intimitás, szexualitás és párkapcsolati konzulens, tantra masszőr

Please note

This is a widgetized sidebar area and you can place any widget here, as you would with the classic WordPress sidebar.