Változó kor a változás korában

Változó kor a változás korában
Van kiút az egyéni és társadalmi “életközépi” válságból

A minap egy kliensemmel fizikai tüneteinek lelki hátterét kutattuk. Rüdiger Dahlke pszichoszomatikus megközelítése alapján arra jutottunk, hogy problémái összefüggésbe hozhatóak a változó korral, az életközépi válsággal.

Átcsoportosult erők

Sokan tapasztaltuk, tapasztaljuk, hogy 40 éves kor felett valahogy – kinél lassan, kinél gyorsabban-, mintha minden megváltozna. Mintha fizikailag és lelkileg is fogyna, de legalábbis átcsoportosulna az erőnk. Már nem úgy bírjuk a terhelést, mint korábban. Érezhetjük úgy is, hogy azok a problémák, amiket eddig nem sikerült megoldanunk, egyre nagyobb nyomást gyakorolnak ránk. Egyre többször tapasztalhatunk levertséget, akár depressziós tüneteket. Az sem kizárt, hogy elhatalmasodik rajtunk a kiégés érzése.

A külső körülmények most még inkább nehezítik életünket. Bezárnak, elszeparálnak, szembenézésre kényszerítenek. Vagy épp ellenkezőleg, emberfeletti fizikai és pszichés terheket rónak ránk. Mindkét eset reflektorként világít rá arra, hogy mik az erősségeink és mik a gyengéink.

Változás

Ha spirituálisan közelítünk mind az egyéni életközépi válsághoz, mind pedig a jelenlegi társadalmi helyzethez, talán elgondolkodunk azon, hogy egy nálunk nagyobb erő eddig volt hozzánk türelmes. Elértük azt a határt, ahol változni és változtatni kell, mert ez így, ahogy van, már nem működik tovább. Eddig tartott az az időszak, amíg nyomós indoknak tűnő kifogásokat gyártva kibújhattunk a fájdalmasnak vélt változás alól. Azonban mára kollektív szinten elértük azt az állapotot, ami tovább már tarthatatlan.

Egyes irányzatok – pl. az asztrozófia és az access consciousness- néhány képviselője azt vallja, hogy az újjászületés időszakát éljük. Filozófiájuk szerint ez két módon lehetséges; Vagy a jelenlegi testünkben éljük meg lelki újjászületésünket, vagy ezt a testet levetkőzve elhagyjuk a fizikai világot. És ez a mi választásunk kérdése.

Változó kor

Amikor az életközépi válság beköszön, már elég tapasztalattal rendelkezünk ahhoz, hogy végignézzünk addigi életünkön és számot vessünk. A klasszikus termékenység és termelékenység időszaka -gyermekvállalás, karrierépítés, stb.- lassan a végéhez közeledik. Meg kell vizsgálnunk, hogy hol tartunk, amikor “feltesszük a B oldalt”.

Milyen eredményeket értünk el, milyen emberi értékeink vannak, milyen eszmékkel értünk egyet, milyen társadalmi szerepvállalásaink vannak? Milyen a gondolkodásunk? Milyen a lelki, érzelmi életünk? Milyen traumáink és mintáink vannak, amiket még nem sikerült feldolgozni, megváltoztatni? Hogyan viszonyulunk a természet rendjéhez, a múlandósághoz, az öregedéshez? Hogyan viszonyulunk a halálhoz?  

Ezek nagyon fontos kérdések. Bár az utóbbiakról nem “illik” beszélni. A halál sokszor kifejezetten tabu téma, pedig természetes velejárója a születésnek.

Az érem két oldala

Vajon miért van az, hogy az érem egyik oldala vidám és üdvözítő, míg a másik fájdalmas és tabu? Miért csak az örömöt engedjük meg és miért utasítjuk el a fájdalmat?

A keleti vallási és filozófiai irányzatok gyökeresen másképp közelítenek ezekhez a kérdésekhez. Itt nyugaton számos lelki probléma hátterében a halálfélelem áll. Irvin D. Yalom egzisztenciális pszichológiai megközelítése szerint a halálfélelem az egyik, amivel meg kell küzdenünk ahhoz, hogy teljes életet élhessünk.

A pikáns csavar az elméletében pont az, hogy csak az nem fog félni a haláltól, aki teljes életet él. Ez azonban nem a 22-es csapdája, hanem egy valós és elérhető cél, amelynek középpontjában a saját életünkért való felelősség teljes felvállalása áll. Ez a felelősség azonban félelmetes. Ha ezt elismerjük, tovább már nem hibáztathatunk senkit sorsunk alakulásáért. Se párt, se szülőt, se kormányt, senki mást!

Belegondolni is szörnyű, nemde? Nem bizony! Mert ha miénk a felelősség, akkor a miénk a változtatás joga és képessége is. Kezdetben ez nem könnyű, sőt, kín-keserves. Ennek azonban egyetlen oka van; Évszázadok óta arra neveltek generációkat, hogy lehetetlen megváltoztatni a dolgokat. Hogy “egy fecske nem csinál nyarat”, hogy “megszoksz vagy megszöksz” – csak azt elfelejtették hozzátenni, hogy a szökés nem feltétlenül a gyávaság jele – gondoljunk csak az ezt a címet viselő népszerű sorozatra. Vannak olyan élethelyzetek, amiknek az elhagyása, felszámolása igenis nagy erőt és bátorságot igényel.

Életünk állomásai

Az én személyes tapasztalatom az, hogy nagy segítség, ha leülünk és tudatosan felrajzoljuk életünk “számegyenesét”. Ha kicsit messzebbről, tágabb perspektívából vizsgáljuk meg, honnan indultunk, milyen nagyobb állomásokon keresztül hova jutottunk.

Becsüljük meg azokat az értékeinket, amelyek segítettek átvészelni a nehéz időszakokat. Bátorság, erő, önérvényesítés, hit, önbizalom és még sorolhatnám. Tudatosítsuk, hogy ezek mind most is itt vannak velünk. Vegyük észre, hogy azok az értékeink, amik korábban ismeretlenek voltak számunkra, a nagy próbatételeknél mutatták meg magukat. Könnyen előfordulhat, hogy az előttünk álló nehézségek is újabb értékeinkre világítanak majd rá, amik által gazdagabbak leszünk, és amit többé soha, senki nem vehet el tőlünk.

Forduljunk a valós értékek és érzések felé, mind önmagunkkal, mind a környezetünkkel kapcsolatosan. A szeretet, tisztelet, megbecsülés, bizalom, elfogadás és hasonló magasabb rendű érzések és gondolatok felé. Még ha nehéznek is tűnhet az út eleje, ha rálépünk, és egyre több lépést teszünk rajta, egyszer csak azt vesszük észre, hogy többé már soha nem akarunk letérni róla, mert ez az út egy egészségesebb, teljesebb, boldogabb élet felé vezet mind egyéni, végső soron pedig kollektív szinten is.

Benkő Andrea

E-mail: isz.integralcoaching@gmail.com
Web opal: www.balance-in-you.hu

2021-03-28

Képek forrása: Gerhard Lipold és imagii (Pixabay)

Benkő Andrea
Szerző:
Benkő Andrea
Szólj hozzá Te is

A cikk szerzője:

Benkő Andrea

Benkő Andrea

Integrál és tantrikus-taoista szemléletű intimitás, szexualitás és párkapcsolati konzulens, tantra masszőr

Please note

This is a widgetized sidebar area and you can place any widget here, as you would with the classic WordPress sidebar.