Hol van az a régi vágy?

Hol van az a régi vágy?
Párkapcsolatok alakulása avagy a változás folyamatai

Sokan vagyunk, akik beleesünk abba a hibába, hogy a párkapcsolatainktól mindig ugyanazt a kezdeti lelkesedést, lángolást várjuk, amit a megismerkedés időszakában tapasztalunk. Amikor megérezzük, hogy a kapcsolatunkban elkezd valami megváltozni, azonnal pánikba esünk és kapálózva próbáljuk visszahozni az idilli állapotot. Nem értjük, hogy miért nem sikerül, mi történt, mit rontottunk el, hol van az első szakasz. Nem tudjuk, mit tegyünk, és sokszor úgy döntünk, hogy kilépünk a kapcsolatból, hogy újrakezdhessük valaki mással, mert vágyjuk a kezdeti mámoros érzést. 

Szimbiózis

Azt az érzést, amikor pillangók repkednek a hasunkban, a fellegekben járunk és másra sem tudunk gondolni, csak Rá. Amikor megszűnik a külvilág, megszűnik az Én, és nincs más, csak a Mi érzése. Minden pillanatban együtt akarunk lenni, nem tudjuk elengedni egymás kezét, folyton vágyunk egymás közelségére. Hormonjaink tűztáncot járnak és szexuális vágyunk csillapíthatatlan. Ez a párkapcsolatok első fázisa, amit a szakirodalom szimbiózisnak hív, vagy a MI szakaszának. Nem meglepő, hiszen ebben a szakaszban párunkkal elválaszthatatlan életközösségben élünk. Ez nagyon hasonlít arra, ahogy kisbabaként Édesanyánkhoz kötődtünk. Ezért nem véletlen, hogy a párkapcsolati folyamatokat az egyén személyiségfejlődéséhez szokták hasonlítani

Differenciálódás

Viszont ez a kezdeti szimbiotikus szakasz nem tart örökké, a hormonok játéka csillapodik, leszállunk újra a földre, és elkezd feloszlani a rózsaszín köd, ami elhomályosította eddig a látásunkat. Elkezdünk visszatérni önmagunkhoz, felfedezzük társunk minden szokását és tulajdonságát, és lesz pár, ami nem fog tetszeni. Ilyenkor elkezdünk távolodni a másiktól, újra előkerül, hogy ki is vagyok én, mit is akarok én. Megjelennek a nézeteltérések, konfliktusok, hiszen újra érvényesíteni akarjuk saját akaratunkat, megélni az Én élményt.

Ez az a szakasz, amit ha nem tudunk kezelni – akár azért, mert még mindig szimbiózisra vágyunk, akár azért, mert végletekig vissza akarjuk szerezni önállóságunkat és Én élményünket-, akkor végeláthatatlan veszekedésfolyammal találjuk szemben magunkat, és ha betelik a pohár, akkor a kapcsolatnak vége szakad.

Ez a differenciálódás, vagy eltávolodás szakasza, azaz az ÉN szakasz.  Teljesen természetes velejárója a kapcsolati dinamikának. Ez a kisgyermekkori leválásnak a megfelelője. Itt kerül mellesleg előtérbe a legtöbb csomagunk is, amelyet magunkkal hoztunk gyermekkorunkból, családunkból. Éppen ezért ez az egyik legalkalmasabb szakasz az önismeretre, önfejlesztésre. Képesek lehetünk meglátni magunkban a sérüléseinket, lehetőséget kapunk a gyógyulásra és az elengedésre. Kapcsolatunk fejlődése által megtanulhatunk egészséges kompromisszumokat kötni és alkalmazkodni. 

Gyakorló fázis

Ha ezt a szakaszt is sikerült együtt megélnünk, akkor egy gyakorló fázisba érkezünk, ahol a kifelé forduláson, az autonómián és a másiktól független aktivitásokon, illetve kapcsolatokon van a hangsúly. Úgy is nevezhetjük, hogy az ŐK szakasza. Ilyenkor természetes az önzés megjelenése az empátia helyett. Jelentkezhet továbbá a féltékenység érzése is, amikor megéljük azt, hogy például a másik nélkülünk szervez programot magának. Azonban, ha mindketten együtt fejlődtünk a kapcsolatban, akkor észre vehetjük, hogy mi is képesek vagyunk már a másik nélkül létezni, és teljesen természetes az, hogy van külön akaratunk, programjaink, érdeklődésünk és életünk, de ennek ellenére egymást választjuk, egymáshoz térünk haza és megosztjuk egymással azokat a tapasztalatainkat, élményeinket, amiket külön-külön szereztünk.

Újra közeledés

Ezt felismerve észrevétlenül meg is érkezünk a következő fázisba, ami az újra közeledés, vagy a TE szakasza. Ekkor újra tudunk közeledni a párunkhoz, és képesek vagyunk a saját vágyaink mellett újra rá is figyelni. Mi több, ebben a szakaszban már képessé válunk egymás támogatására még akkor is, ha mi nem leszünk részei párunk adott programjának – lehet ez hobbi, vagy bármi, amiben párunk örömét leli. Már képesek vagyunk megérteni, megérezni és elfogadni, hogy párunknak milyen vágyai vannak, és tudjuk őt támogatni, miközben mi is megélhetjük saját vágyainkat és ugyan úgy biztatást is kaphatunk társunktól. Ha hajlandóak vagyunk az önmunkára – hozzá teszem, nem csak mi, hanem a párunk is-, akkor olyan erős, rendíthetetlen kötelék alakulhat ki közöttünk, melynek alapja a feltétlen bizalom.

Érett kapcsolat

Kapcsolatunk ezután átminősül érett párkapcsolattá vagyis újra a MI egységébe érkezünk. Megélvén függetlenségünket már megnyugodhatunk, hogy nem kell feladnunk magunkat ezért a kapcsolatért; látjuk, hogy párunk támogat és mögöttünk áll, így újra tudunk kapcsolódni, új célokat tudunk felállítani. Ekkor már mindenki újra önmaga, és a társas kapcsolat már nem elvesz a résztvevők személyes teréből, hanem táplálják és támogatják egymás fejlődését. Már nem függenek egymástól, köszönik szépen jól megvannak ők önmagukban is, de ennek ellenére választják a közös utat, a párkapcsolatot. Nincs féltékenység, ha a másik nem szereti azt, amit mi, vagy elmegy nélkülünk egy programra. Hiszen önálló és mi is azok vagyunk. Már nem az a fontos, hogy minden energiánkat a kapcsolatunkba, vagy a másikba, vagy éppen az önállóságunk kiharcolásába fektessük. Itt alakul ki egy harmónia a kint és bent, a külvilág és az otthon melege között. Harmónia egymással és önmagunkkal.

Ideális állapot

Természetesen, amit itt most leírtam folyamatokat, az egy ideális állapot. Azokra a kapcsolatokra igaz, ahol a résztvevők hagyják megélni a különböző szakaszokat, képesek változni, elengedni és elfogadni. Amikor kölcsönös a kapcsolat iránti tenni akarás érzése, képesek együtt haladni és nem ragadnak bele egy-egy szakaszba. Más eset az, ha valami elromlik, elakadunk, nem érezzük jól magunkat és érezzük, hogy ez a kapcsolat már régóta csak lefelé húz.

A hangsúly itt a „régótán” van, hiszen ne felejtsük el, hogy a szakaszok ismétlődnek -pl. gyermek születésekor általában újraindul-, a kapcsolati dinamika alakulása folyton változó, és természetes a közeledés-távolodás hullámzása is. De ha már nincs felfelé, csak lefelé, az már nem a természetes dinamika része. Ilyenkor lehetőség van segítséget kérni: sokan választanak például párkapcsolati tanácsadást, de beleássuk magunkat ezekbe a dolgokba női körök során is. Rengeteg összetevője van egy párkapcsolat boldog működésének, így ezekről a dolgokról egyénre szabva a legérdemesebb beszélni, hiszen úgy lehet a leghatásosabban megoldani a problémákat.

Összességében viszont elmondható, hogy ha hajlandóak vagyunk megengedni, hogy kapcsolatunkban is jelen legyen az Élet-Halál-Élet ciklikussága, és tudatosítjuk, hogy minden változik, akkor már tettünk egy lépést afelé, hogy tartós párkapcsolatot legyünk képesek kialakítani. Hiszen mint láttuk, minden egyes szakasz elmúlása után következik egy új, más minőségű kapcsolati fázis. Amennyiben nem ijedünk meg a hullámvölgyektől, hanem haladunk velük és fejlődünk, képesek leszünk együtt túljutni mindenen.

2021.02.11.

Orlikné Pintér Judit

Női körvezető

Facebook Csoport: Csodálatos nő

Szakirodalom:

Estés, C.P. PhD. (2019). Farkasokkal futó asszonyok – Beavatás a nőiség őseredetének titkaiba. Édesvíz

Bader, E. PhD., Pearson, P.T. PhD. (2014). In Questin of the Mythical Mate. Routledge

Képek forrása (Ingyenesen használható tartalom): pixabay.com

2021.02.11.

 

Szerző:
Orlikné Pintér Judit
Szólj hozzá Te is

1 hozzászólás

A cikk szerzője:

Orlikné Pintér Judit

Női körvezető, Access Bars kezelő, Aromaterápiás terméktanácsadó

Please note

This is a widgetized sidebar area and you can place any widget here, as you would with the classic WordPress sidebar.