Hogyan szeresd Önmagad?

Hogyan szeresd Önmagad?
Tudatosság Morzsák Hartyányi Rékától

Lerágott csontnak tűnhet a téma, hiszen, ha valaki úgy dönt, hogy egyszer elindul az önismeret útján, az első, amibe beleütközik az, hogy „szeresd önmagad”. Ez az első lépés ahhoz, hogy megváltozzon az életed.

Rengeteg fórumon olvashatunk erről, és ha szerencsénk van, kapunk hozzá némi iránymutatást is. Vannak, akik szépen rá is tudnak hangolódni, mégis, amikor az egyéni kezeléseimen is előjön ez a téma, azt tapasztalom, hogy vagy csak ideig-óráig, vagy egyáltalán nem megy ez az emberek többségének.

Még mindig túlsúlyban vannak az önítélkező, önsanyargató automatikus programok bennünk, amelyekről az általános nézőpont az, hogy szinte képtelenség megszabadulni tőlük. 

A másik, amire felfigyeltem, hogy többen megragadnak annál az elképzelésnél, hogy elég naponta a tükörbe nézve mantrázni, hogy „szeretem magam, szeretem magam…”, és csodálkoznak, hogy miért nem változik semmi. Sajnos, amíg a felszín alatt pont az ellenkezője dolgozik bennünk, addig nem nagyon használnak a mantrák sem. Mit tehetünk hát, hogy valódi szeretetkapcsolatot tudjunk kialakítani önmagunkkal? Elmondom, nekem hogy működött.

Légy őszinte magadhoz!

Először is lásd meg, ami van. Ha történetesen az, hogy nem szereted önmagad, akkor azt. A húszas éveimben nagyon nem voltam kibékülve magammal. Állandóan volt valami betegségem, így nem volt nehéz megszilárdítani magamban az ítéletet, hogy gyenge, érzékeny, beteges, sőt selejtes vagyok. A nézőpontjaink pedig azért vannak, hogy visszaigazoljuk és bebizonyítsuk magunknak, hogy igazunk van – még akkor is, amikor nem működnek-, így fenn tudjuk őket tartani, addig, ameddig csak ragaszkodunk hozzájuk. Jó kis játék nem? 

Az első lépés tehát, hogy szüntesd meg az ellenállásod azzal, hogy nem szereted magad. Ez van most és kész. 

Ha nincs ellenállás, akkor azonnal feloldódhat benned az ellentmondásos érzés, hogy nem úgy kellene érezned, és próbálsz magadra erőltetni valamit, ami egyelőre nem megy. 

Az első önismereti foglalkozáson -ami egy meditáció volt- szembesültem azzal, hogy mekkora feszültség van bennem azzal kapcsolatban, hogy nem szeretem magam, és ráadásul nap, mint nap teszek is érte, hogy még inkább erősítsem magamban a saját rosszaságom elméletét. Nem csináltam mást, csak ránéztem erre. Nem akartam megváltoztatni, nem akartam hadakozni, csak felismertem. Ez eléggé felszabadító érzés volt. Nem kellett hazudnom magamnak többé

Mi van, ha vannak más lehetőségek is, nem csak az, amit a fejedben eldöntöttél?

OK, de hogyan tovább? -tettem fel magamnak a kérdést. Most, hogy ránéztem a jelenlegi kapcsolódásomra önmagammal, mit kell tennem? A meditáción és a többi soron következő foglalkozáson kibontakozott előttem egy szeretetteljesebb út lehetősége is, amelyet addig nem vettem számításba. Ott volt még a „nem szeretem önmagam” útja is, de párhuzamosan felfénylett egy olyan út is, ahol viszont kedves és törődő vagyok önmagammal. Megmondom őszintén, egy kicsit fura volt, mert évekig eszembe sem jutott, hogy így is viszonyulhatnék magamhoz. Érdekes nem? Pedig annyira evidens lenne, hogy önmagunkkal legyünk a legkedvesebbek, legfigyelmesebbek. Hol tűnt ez el? 

Nagyon jó érzés volt, hogy megengedtem magamnak, hogy rálássak, van más lehetőségem, és azt sem kellett megtagadnom, hogy abban a pillanatban hányadán állok magammal, mi a kiindulási pont. 

Van más út, más lehetőségek…mindig is ott voltak, csak nem választottam. 

Mi van, ha innentől kezdve minden lehet csak egy választás? Pedig akkor még nem is volt az Access Consciousness az életemben -erről a varázslatos tudatosság emelő módszerről a honlapomon olvashattok bővebben https://www.hartyanyireka.hu/access-consciousness/ -, de először éreztem rá annak az ízére, hogy választhatok magamért is, és nem csak magam ellen. Igazából választhatok bármit!

 

Nem feltétlenül kell a múltadban vájkálni, hogy választhass bármi mást!

A tudatosság mindent magába foglal, a jót is, rosszat is, csúfat is, megítélés nélkül. A tudatosságban minden benne van. Így annak a megengedésével, hogy utálhatom is magam és lehetek kedves is magamhoz, egyik sem jó, és nem rossz, csak egy választás, szinte azonnal kiszedett az automatikus programból.

Fentebb feltettem a kérdést: Hová tűnt el annak a természetessége, hogy törődőek legyünk önmagunkkal, hogy alapvetően tisztelettel, szeretettel forduljunk önmagunkhoz? 

A választ mindannyian tudjátok. A múltban magunkra vett ítéletek, a szerethetőségünk feltételei a mások által támasztott elvárások tükrében, az óvodában, iskolában ért bántások, kiközösítések és megannyi más tapasztalás, amelyeket az elménk elraktároz, felcímkéz és nagyon résen van, hogy egy későbbi hasonló szituációnál kimentsen bennünket az esetleges veszélyhelyzetből.  A kulcs abban van, hogy ezeket magunkra vettük, vagyis nagyrészt nem hozzánk tartoznak.

Legtöbbször azzal a tanítással találkozhatunk, hogy ahhoz, hogy változtatni tudjunk az életünkön, vissza kell mennünk a múltba, dolgoznunk kell a múlt sérelmeinek elengedésén, adott esetben újra át kell élnünk a régmúlt traumáit ahhoz, hogy el tudjuk engedni, fel tudjuk dolgozni őket.

Én is megtettem, évekig dolgoztam magamon, folyton kutattam, hol vannak még elakadások a múltamban, hogy végre meglegyen a lehetőségem változtatni. Viszont ez lehet egy csapda is. Amíg nem oldozzuk fel magunkat a múltunk alól, valóban nem lenne lehetőségünk mást választani? Nem mondom, hogy felesleges ránézni, hogy hány éves korunk óta hurcolunk magunkkal ezt-azt, de itt is lehet egy másik út, főleg, ha egy csomó minden nem is hozzánk tartozik…

Bármi is volt az életedben, jogod van mást választani, jogod van önmagadat választani, és mindazt, ami neked működik!

A tudatalattiban annyi minden van, hogy ezer élet is kevés, hogy mindent feldolgozz. Ha könnyedségre vágysz, akkor kérlek tudatosítsd, hogy az ítéletek legnagyobb része, amivel küzdesz, és őrizgeted a lenyomatait, nem hozzád tartoznak, csak elhitted őket, magadra vetted őket. És ha valami, ami nem a tiéd, nem tudod megváltoztatni, csak kilépni ebből a pókhálóból és mást választani. Ez már egy hatalmas előrelépés az önmagaddal való törődés és kedvesség útján. 

Nem kell magasztos dolgokra gondolni önszeretet címszó alatt. Ha elkezdesz a mostban figyelni arra, hogy mik az igényeid, mitől éreznéd magad vidámnak és kiegyensúlyozottnak, és időnként meg is adod magadnak, függetlenül attól, hogy még homályosan ott sejlik a régi, önhibáztató út is, esélyt adsz, hogy az új út erősödjön, hogy a valós önmagad jelenjen meg. 

Mi kellene ahhoz, hogy mostantól kezdve önmagadért és ne önmagad ellen válassz?

Hartyányi Réka

2021.11.15.

Access Consciousness Facilitátor, Kineziológus

www.hartyanyireka.hu

Szerző:
Hartyányi Réka
Szólj hozzá Te is

A cikk szerzője:

Hartyányi Réka

Access Consciousness Facilitátor, Kineziológus

Please note

This is a widgetized sidebar area and you can place any widget here, as you would with the classic WordPress sidebar.